Teszt: a márka két legjobb karbon országútija

A Velo.hu Magazin cikke. Írta: Thommey. Fotók: Thommey és Blájen

 

 

 

Két ilyen gép teszteléséhez nem lehet felnőni. Itthon még a "profi" versenyzők közül sem tudnánk olyat választani, akik Pozzato, Cunego, vagy Scarponi teljesítményének a közelébe érne, és igazából nem is erőlködtünk ezen sokat. Miért? Azért mert ahogy tőlünk nyugatra is, a profi versenyző azzal megy amit a csapattól kap, viszont amatőrök százai veszik meg ezeket a bringákat a maguk szerény teljesítményéhez. Ki ne szeretne egy Ducati Panigale-t, pedig sosem lesz belőle Nicky Hayden, és valószínűleg a Hungaroringen sem fog két perc alatti időt menni soha. De ettől még az igény a legjobbra, mindenkiben benne él. És vannak olyanok, akiknek a pénztárcájuk is megfelel ehhez.

 

 

A legnagyobb örömünk az volt hogy a két bringa gyakorlatilag egyforma volt, a vázat kivéve. Így végre össze tudtuk hasonlítani hogy mit tud a penge Pro Tour gép a kényelmesre hangolt Ride-hoz képest. Ok, a két szett annyiban különbözött hogy az egyiken "sima" Dura Ace, a másikon elektromos DI2 volt. De ez érdemben nem befolyásolta a tesztet. Illetve mielőtt a Lampre trollok megtámadnak minket, be kell vallani, hogy igen valóban nem ezekkel a kerekekkel megy a csapat. A csúcs Meridákban alu Fulcrum Racing 1 kerékszett található, a csapat pedig Racing Speed XLR-el megy, ami még 160 g mínuszt jelent.

 

 

 

Akárcsak a teszt alatt, kezdjük most is a Scultura CF Team-E modellel. A megszokott tesztkört mentem vele elsőnek, mert úgy lehet igazán összehasonlítani az eddigi tesztbringákkal. Ebben van új tükörsima szerpentin szakasz, meredek emelkedő, és borzalmas pilisi erdészeti aszfalt is, ami ugye bringaútként funkcionál. Az első métereken látszott hogy iszonyatosan gyors a Scultura. Gyakorlatilag repült a 7 kg alatti súlyával. Ami pontosan 6.7 kg a mérleg szerint. A fejcsőszöget nagyon eltalálta a Merida! Általában a csúcsgépek csőszöge 71,5-72,5 fok között szokott lenni, ami kis tempónál nagyon közvetlen irányítást biztosít, de 40-es tempó körül már odafigyelést igényel. Ez egy profi versenyzőnek, aki évi 300 napot tölt a bringán nem okoz gondot, de ahogy írtam is, nem ők veszik nagy tételben ezeket a gépeket. A Scultura CF Team-E 73.5 fokossal rendelkezik, ami nagyon kezes viselkedést biztosít. Szerencsére egyre inkább terjed az a trend hogy 73 fok körüli fejcsőszöget alkalmazzanak a gyártók.

 

 

 

Tudtam hogy sima aszfalton kiválóan fog teljesíteni a gép hiszen tavasszal Mallorcán már mentem vele, de az igazi próbatétel rossz úton következett. Persze tudom van Double Chamber Technology csőszerkezet, ami kiválóan csökkenti az út felől jövő ütéseket, meg Bio Fiber Damping Compound szálak a támvillákban, amik oldal irányban merevek, függőlegesen pedig rugalmasak. Ezt nagyjából minden karbon váz marketing szövegében megtaláljuk csak más-más néven. Itt azonban valóban működik. Egy UCI által jóváhagyott bőven 1 kg alatti súlyú váz, ami még kényelmes is? Eddig ezt nem tapasztaltam. A Eurobike Demo Day-en van lehetőségünk szinte mindegyik gyártó csúcsmodelljével menni, de jellemzően annyira üveg merevségűek a vázak, hogy csak kiváló minőségű aszfalton volt élvezetes velük a tekerés.

 

 

Aki járt már a Pilismarót-Két Bükkfa nyereg útvonalon, az tudja hogy milyen gyalázatos minőségű. És még itt is kényelmesnek volt mondható a Scultura CF Team-E. Ez rendesen megdöbbentő volt. Persze itt ne egy alu vázas bringához viszonyíts, hanem a többi Pro Tour szintű csúcsgéphez!

 

 

Másnap a Paris-Roubaix-n Pozzato alatt már bizonyított Ride CF Team-E nyergében teljesítettem ugyanezt a kört. Nehéznek őt sem mondhatjuk, hiszen mindössze 7.3kg-ot nyom, ehhez mérten szintén villámgyors. De már az első kilométerektől érezhető mennyivel toleránsabb ez a váz az út minőségével szemben. Már a fotókon is látszik hogy a támvilla nem a felsőcső/ülésvázcső találkozásához van bekötve, és a támvilla FlexStay rendszerű. Ez jóval több rezgéselnyelést nyújt, mint a Scultura-nál alkalmazott Bio Fiber alapanyag. A vázcsövek szintén Double Chamber technológiával készülnek, azaz két belső kamra is található a csőben.

 

 

 

A fejcsőszög itt 73 fokos, ami még mindig ideális. A láncvillája 13mm-rel hosszabb mint a Sculturának, ami még jobb stabilitást nyújt nagy tempónál. De ami a leglényegesebb hogy 54-es méret esetén a fejcső magassága 160mm helyett 172 mm, így sokkal kényelmesebb üléspozíciót eredményez, ami szintén elősegíti a rossz utak elviselését. A bovdenek itt is rejtetten a vázban futnak mint a Scultura esetében, és sikerült a zörgést is megszüntetni, ami a sajtótáborban még elég zavaró volt. Ha valami az itthoni erdészeti aszfalton nem zörög, az máshol sem fog :)

 

 

Érdekes módon oldalirányban semmilyen rugalmasságot nem érezni, és mégis nagyon jól nyeli el az út felől jövő ütéseket. Egyértelműen később fáradtam el a Ride CF Team nyergében, pedig súlyban 600 g különbség volt a két bringa között.

 

 

De hogy igazán objektív legyen az összehasonlítás, mentünk úgy is a bringákkal, hogy 5-10km-enként cserélgettük egymás között a két gépet. Itt jött ki igazán hogy mennyire kényelmes a Ride a Sculturához képest. Ami azonban igazán érdekes volt, hogy még a Ride-ról a Sculturára ülve sem tűnt kényelmetlennek! Ami nagyon nagy dicséret a gyártó felé, hiszen a csúcsgépek tervezésénél a merevség, és a könnyű súly minden egyéb funkciót felül szokott írni. Ahogy Blájen is megjegyezte, olyan a Ride a Scultura után mintha puha lenne a guminyomás!

 

De melyiket választanám magamnak ha nem kellene kifizetni a Scultura CF Team-E-ért 1.999.000 Ft-ot, vagy a Ride CF Team-ért 1.650.000 Ft-ot, azaz ha az árat teljesen figyelmen kívül hagyhatnám? Egyértelműen a Ride-ot. Miért? Mert sosem fogok a Pro Tour-ban versenyezni, mert a hazai utakon sokkal kényelmesebb, és a pár száz grammnyi hátrányt leszámítva közel ugyanolyan gyors mint a Scultura. A magasabb fejcső miatt kényelmesebben tudok ülni, és alsófogásban sem gyötrelem a tekerés. Versenyzésre így is tökéletes, főleg azt figyelembe véve hogy itthon csak rossz utakkal találkozunk.

 

 

Azt is be kell azonban vallanom, hogy ha 300km-rel nyugatabbra élnék, akkor gondolkodás nélkül a Sculturát választanám. Mert még az is sokkal kényelmesebb mint a hasonszőrű (árú) vetélytársai, de ugyanazt tudja súlyban, és teljesítményben is. Sajnos azonban az ár is számít mindenkinek, még akkor is ha azok, akik egy belépő szintű kisautó árát bringára tudják költeni más nagyságrendekben gondolkodnak. És itt jön a csavar a story-ban! A teljes elektromos Dura Ace szettel szerelt bringa 2 millió forint alatt van egy ezressel. Ehhez képest egy ugyanilyen felszereltségű olasz csúcsgépért (Bianchi Oltre XR2, Pinarello Dogma 65.1, stb) alsó hangon 1 millióval többet kell adni! Sőt ha megnézzük a nagy német konkurenseket (Cube Litening SHPC, Focus Izalco Max 1.0) akkor is van minimum fél milliónyi előnye! Ebből a különbözetből pedig egész télen a Kanárin tudsz edzőtáborozni!

 

Ugyan kifejezetten az alkatrészekre nem akartam kitérni, mert az összehasonlító teszt lényege az volt hogy kiderüljenek a különbségek a két váz között, de meg kell jegyezni, hogy ugyan kiváló az elektromos Dura Ace szett, sőt én magam elsőként teszteltem itthon az elektromos szetteket, és elkötelezett hívük vagyok, de az új bovdenes Dura Ace szett annyira könnyen, simán, és puhán vált, hogy inkább ezt választanám.

 

A teljes cikket a Velo.hu weboldalán olvashatod.