Van, aki viszont 29...

Balu írása, a Footstrong csapatból
Eredeti cikk: https://www.facebook.com/note.php?note_id=310003979075401

 

 

A 29-esekről már évek óta olvasgatunk és a gyártók és kiállítók, szakújságokban is sokszor „szakértették” ezzel a kerékmérettel szerelt bringákat, elismerve azok előnyeit, és leírva hiányosságaikat. 3 évvel ezelőtt egy mátrai túra táborba érkezett egy srác egy 29-es bringával, ami első ránézésre nagyon furcsa volt. Kipróbálhattam és 5 perc aszfalton tekerés után csak furán néztem, hogy mi a jó ebben?!

 

A hozzám hasonló hobby bringásokat nem tanították igazából a kerékpározási technikákra, így mind felfelé, mind lefelé vannak hiányosságaim. Szerencsémre a folyamatos kerékpárfejlesztések jól kikompenzálják ezeket a hibákat, így az első össztelós bringám után jobban „tapadtam” mindenhol, így gyorsabban haladhattam minden terepen. (számomra) Sajnos a gyártók egyre meredekebb villaszögekkel álltak elő, hogy a kormányzást gyorsítsák a versenyzők részére, ennek hátulütője, hogy évről évre egyre jobban volt „előre eső” érzésem a lejtmenetekben. Így a bringa ugyan tudott volna, de én nem mertem még jobban döngetni lefelé. Az eséseim 50%-a előre esésből, a 40%-a kicsúszásból vagy nyomvályús megvezetésből származott. a 95kg-om hoz használt 26” gumikban 3-3,5 bart használtam a felütés veszély, a „lefelé mindenen átmegyek” miatt.

 

 

A bringám eladása után kölcsön kaptam Zerge 29-es egyedi építésű Merida aluvázas, kéttányéros rendszerű gépét néhány edzésre… A bringa átvételekor hangzott el a jó tanács „Balu, ne fújd 2,2 bar felé a gumikat, hidd el jó lesz”, kicsit kételkedtem, hisz az kb 1,5 barral kevesebb, mint amivel eddig mentem, de hallgattam a jó tanácsra.

 

Az első igazi edzésem egy ilyen paripa nyergében megdöbbentő élményt nyújtott. Annyira otthon éreztem magam, szinte azonnal elszálltak a nagyobb méretre váltás aggodalmai. Lefelé olyan érzés volt mintha egy traktorral száguldanék az erdőben, a nyomvályúkon keresztbe-kasul cikáztam, az alacsonyabb guminyomás és a ballonosabb gumik miatt simán felmászott az oldalfalukon, így nem kellett félnem, hogy megvezeti a kereket és elcsúszom.  A nagyobb kerékméret és a kevésbé meredek villaszög miatt eltűnt „előre eső” érzésem, így sokkal bátrabb lettem lejtmenetben. A mászásoknál is meglepően jól vette a kisebb akadályokat, igaz hogy többet töltök a nyereg felett, mint az össztelós elődeinél. Hazaérve fülig érő mosoly kíséretében hívtam fel a többieket és meséltem el élményeimet.

 

Az elkövetkező két hétvégén is volt szerencsém ezen a paripán edzeni, és a közös edzések alkalmával már volt viszonyítási alapom, ami megerősített engem abban, hogy ez a nekem való méret.

 

 

 Carbon vs Alu

 

 

Ilyen előzmények után rendeltem meg a Bikefuntól a Merida Bignine 3000-D 2012-es modellt.

 

A kiválasztás nehezebbnek bizonyult, mint gondoltam. Alapvetően néhány dolgot tartottam szem előtt, nekem felesleges az XTR és a Sram könnyíttet és számomra használatban nem megtérülő felár, így az XT-s rendszer mellett döntöttem. Sokáig vacilláltam az alu vagy karbon váz között, de úgy gondoltam, hogy ha most megtehetem, akkor egyből meglépem a karbont, mert később többe került volna az upgrade. A Bikefun gondolva a FOOTSTRONG csapatra hozott be egy 1200-D típusnevű, műszakilag azonos, de fekete-kék-fehér, csapatszínű vázat. Felajánlották, hogy a Bignine 3000-D (fekete-piros-fehér) vázzal szerelt komplett gépen vázat cserélhetek, így egy igazi csapat színű gépem lett. :-)

 

Carbon vs Alu

 

 

Az új gépen cseréltem hajtóművet is, így lett egy 2x10 es rendszerű, 180 mm-es hajtásom is. A pedált is lecseréltem a szetthez tartozó XT pedálra, így állt össze a gép.

 

 

Szép lett… A műszaki megoldások, mint a vázban vezetett váltó bowdenek (nem is értem miért nem lehetett a fékvezetéket is a vázba rejteni), a felsőcső lapított teteje. Az elöl, hátul átütő tengelyes megoldásnak nem sok értemét láttam elsőre, igaz a kerék ki - be vételnél, nem kell figyelnem semmire, mindig ugyan oda kerül vissza a kerék.

 

 

Az első tapasztalatok kisebb csalódásokkal kezdődött, ugyanis kiderült, hogy a karbon váz geometriája nem olyan, mint az alué, így a villaszög meredekebb egy kicsit, így ugyan sportosabb, és fordulékonyabb, de eléggé „ideges” lett az eleje. A második edzésen kipróbáltam a prospektusban ugyan olvasott, de különösebben nem fontosnak tartott, „befordulás gátlót”. Ez egy olyan fejcsapágyba integrált határoló, ami nem engedi „befordulni” a kormányt, hogy az megüsse a vázat, és esetleg eltörje a karbont. Egy jelentéktelen vizesárokban lévő földnyelven tekertem át, de megcsúszott alattam a föld, és hangos reccsenés mellett elestem, úgy hogy a kormány befordult a vázba. Az első ijedség után kiderült, hogy a reccsenést a villa nyakon elforduló stucni hangja adta, mert nem a gátló nem engedte tovább fordulni a villát, így „csak” a stucni tudott tovább fordulni, szerencsére váztörés helyett két karcolást szereztem a vázra, a kerékben pedig egy méretes nyolcast sikerült beleraknom.

 

Az elkövetkező edzéseken sikerült eltalálnom a beállításokat (pl: 2,0 bar a gumikban), így már tényleg otthonosan érzem magam a nyeregben, ezt az edzőtársaim is megerősíthetik, mert már ott tudok lihegni a nyakukban, lefelé pedig olyan helyeken is lementem már idén, ahol még soha.

 

Őszintén szólva én a 29-es össztelósra akartam váltani, ami „csak” 2013-tól lesz elérhető számunkra, de a mostani bringa tapasztalataim alapján lehet, hogy nem is szükséges 29-es méretnél az össztelós gépezet komfortja.

 

Összegzés:

 

Üdv, Balu