Teszt: Scultura Comp 2013

Még ki sem utaztunk a 2013-as bringák hivatalos biennáléjára, az Eurobike-ra, már a második 2013-as Merida országúti kerékpárt tesztelhettük itthon: a Merida Scultura Comp Carbon modellt, Shimano 105 szettel szerelve.
A teszt kapcsán természetesen adja magát az összehasonlítás, hiszen tavasszal a Scultutra Carbon Team-et, a csúcsmodellt hajthattam, az ezúttal tesztelt Comp pedig a gazdaságos karbon vonalat képviseli, ami messziről ugyanúgy fest, mint a háromszor drágább változat.

Persze csak úgy fest, hiszen még a leginkább hasonlító Scultura karbonváz tekintetében is észrevehetünk fontos különbségeket. Ami természetes, hiszen már nem az a felállás a Meridánál sem, hogy van „a karbonváz”, amire a drágább modellek épülnek, és van az alumínium váz, az olcsóbb, hanem markánsan eltérő jellemzőkkel bír egy felső és egy középkategóriás karbonváz, az alumínium pedig megragadt az alsó középkategóriában. Milyen karbonszövetből készül a váz, milyen technológiával készül, illesztések, megmunkálás, és mennyire fejlett a gyártási folyamat, milyen minőségi követelményeknek kell megfelelni és mennyire hatékony a minőség-ellenőrzés – ezekből a faktorokból adódik az eltérés.

A különbségek: A Comp váz nehezebb (nagyságrendileg 150 grammal, de még így is egy kg körül áll meg mérettől függően), más a vázkialakítás, falvastagság, az SL-nél alkalmazott Ultra High Modulus karbonszövet, a Team SL középrészénél belső merevítéseket is alkalmaztak a nagyobb merevség érdekében, aszimmetrikusak a láncvillák, ugyanitt alakítottak ki helyet a Di2 akkumulátornak. A Team SL-nél az átdobó konzolos, a Comp-nál bilincses, és a geometria is eltér. A karbon villa önmagában is nagyjából 100 gramm különbséget jelent, a Comp-nál belső keresztmerevítések nélkül.

Amúgy a design, a belül vezetett bowdenek, a tapered fejcső, a felsőcső ívéből folytatódó FlexStay támvilla tekintetében megegyeznek a különböző Sculturák (mielőtt elfelejteném, a Comp és az SL között kínál a Merida még egy Ultegra szintű Pro változatot is).

A geometriában a legfőbb különbségek: A profi versenygépnél extrém rövid a láncvillahossz (400 mm), ami már azt jelenti, hogy egyes 25-ös gumik szinte hozzáérnek a vázhoz, ellenben iszonyú robbanékony a bringa, extrém hatékony az erőátvitel is. A Comp-nál 408 mm-es a láncvilla, ami egy átlagos érték. A homlokcsőszög a Team SL-nél agresszívabb, a tesztelt M/L méretnél 73,5 fok, ugyanez a Comp-nál 73 fok, ami “chopperesebbé”, a műkedvelők számára biztonságosabbá teszi az irányítást, és feltételezhetően nem a kritériumpályák bajnokai, hanem a hosszabb távú országúti maratonok résztvevői választják a Compot.

Ezzel tulajdonképpen elérkeztünk a menettulajdonságok tárgyalásához, amiben a rövidebb láncvillán kívül az egy centivel magasabb homlokcsőnek van még markánsabb szerepe. személy szerint a magasabb orrnak nem örülök, de az átlagos beállítottságú amatőr versenyző kényelmesebb pozíció miatt nyilván pont ezt értékeli majd pozitívan. Sőt, a Scultura Comp vásárlói közül sokkal többen lesznek, akik a komfortot részesítik majd előnyben egy versenygépnél is. Mindenkinek adott a választás lehetősége, korábban a Merida alumínium modelljeit már megosztotta sportosabb és kényelmesebb (Road/Ride) típusokra, a karbon térhódításával a középkategóriában megtették ezt a Scultura bringáknál is. (Tegyük hozzá, hogy 2013-ban a kimondottan kényelemre kihegyezett Ride geometriát a Ride Carbon modellek képviselik majd a szénszálas bringák között – szintén kedvező árfekvésben.)

A teljes cikk a Bikemag weboldalán olvasható.