Mátrai kalandok Szilárd blogjából

Sziasztok!
 

Még mindig nincs vége a mátrai kalandoknak, így ez megér egy újabb blogot, elvégre kis hazánk legmagasabb hegyéhez mindig nagy örömmel utazom, legyen az terep- vagy aszfaltbetyárkodás. Ráadásul itt jöttem össze egy éve a párommal, Ritával, ezért több szempontból kedves hely számomra a Mátra. :) 

 

 

Ritámmal mentünk Gyöngyös főterére, ahonnan rajtolt a 21. Mátra kör. A bemelegítés miatt én már a 3-as főútnál kiszálltam az autóból és ezúttal az felpattantam az országúti Merida Scultura Evo 906 nyergébe. Addig Rita ügyesen elintézte a nevezésemet. Sok ismerős versenyző indult a Kékest megkerülő dzsemborin és erős rájderekből sem volt hiány a meleg, ragyogó napsütésben. Meglepetésemre az egyik kedves csapattársam Évi is indult a versenyen.

 

 

Az éles rajt után Mátrafüredig még komfortos, bemelegítő tempóban haladtunk, majd kiérve a városból nagyobb sebességfokozatba kapcsoltunk Vigh Zoli jóvoltából. Nem igazán esett jól senkinek a gyors tempómenés, amit Zoli diktált. Sástónál már nekem is kicsit nyúlott a nyakam, itt már csak hatan maradtunk. Én zártam a sort az egyik legjobb triatlonos Vanek Áki mögött, és nagyon vártuk a mátraházai lejtőzést. Lefelé sem csökkent a gyors tempó a Parádra vezető rossz kátyús úton. Kicsit megúsztunk Ákival és Pelikán Janival a kanyarokban az élen haladó Fejes Gabi, Vigh Zoli, Kiss Geri trió mögött. Parádra leérve leszakadtunk 10mp-re róluk. Próbáltunk felérni rájuk, de csak a távolságot tudtuk tartani, közelebb kerülni nem sikerült. Sebaj mi hárman is összedolgoztunk, egymást váltva haladtunk tovább a kisnánai dombok felé. Mögöttünk a mezőny több perccel le volt maradva, de azért erős tempóban gyűrtük a kilométereket. Én az emelkedőket nyomtam meg erősen, többiek a lejtőn és síkon diktálták a tempót. Az egyik rövid dombon Áki megadta magát, hirtelen eltűnt mögöttünk. Utólag mondta a célban, hogy csak egy kulccsal indult és megállt frissíteni. Tovább haladtunk Janival a mátrafüredi cél felé, közben frissítettem magam Nutrixxion XX force géllel és izo itallal, hogy maradjon energiám a hajrára. Az utolsó emelkedőre terveztem, hogy eldöntsük a 4. hely sorsát. A végső egy km-en próbáltam leszakítani Janit, de nagyon kitartóan küzdött és rajtam maradt. Az utolsó métereken dőlt el Pelikán Jani javára a sprint befutó. Nagy gratula neki, U19-ben nyerte a kategóriáját! Nagyon erős, szívós volt, az utolsó erőtartalékát is mozgósítani tudta. Bennem csak ennyi volt, hiányoztak a gyors edzések, versenyek, de ezért voltam itt... Az Útvonal Biztosítás nagyon jól elterelte a forgalmat és zárta a 75km kört. A verseny rendezésre sem lehet panaszom, bár a díjkiosztón nem maradtam ott, de addig gördülékenyen ment minden...

A verseny után feltekertem lazán Mátraházára levezetés céljából és pótoltam az elveszített kalóriákat a Mátra legjobb palacsintázójában. :) Aztán meghódítottuk Ritámmal a kékesi csúcsot, de ezúttal nem két keréken, hanem két lábon, fel a sípályán. Gyalog még nehezebbnek éreztem a csúcshódítást, mert még le is kell gyalogolni, nem csak gurulni. ;) 

Köszönöm Tóth Petinek, Merida KTC-s csapattársamnak a fotókat. 

Még tervezek néhány levezető monti versenyt, de inkább a cyclo-cross szezonra való felkészülésre koncentrálok, hogy 100%-os legyek a SuperCross versenyekre.
 

Jó pihit Mindenkinek! 

Szilárd

MERIDA Kőbánya TC 

facebook.com/buruczki 

buruczki.hu