Cyclo Cross Carbon Team 2011

 

 

Mit csinál a szegény országúti kerékpáros tesztpilóta, ha egy mandulaligetekkel szegélyezett kőtenger kellős közepén találja magát, és terepre szánt kerékpárt kell tesztelnie? Kétségbe esik? Választ egy össztelóst? Nem. Rárepül egy ciklokrossz tesztgépre és fél napra eltűnik a vadonban…

 

 

Nyálkás, borongós reggelre ébredtünk Mallorcán, a Merida Press Camp harmadik napján. Az előző napon bemutatásra került a 2010-es versenyzői keret és a 2011-es modellpaletta, a mai nap programja pedig a puding próbája lenne: a tekerés – mármint a jövő évi bringákkal. A terepre szánt modellek tesztelésére a hoteltől 20-25 kilométerre jelöltek ki egy területet, ahová kisbuszokkal szállították ki az újságírókat. Ezzel szemben a magyar különítmény – hogy jusson országúti kilométer a mai napra is – bringára pattant inkább, és így közelítette meg a helyszínt, mely egy egészen különleges terület volt valójában. Az aszfaltúttól kb. 4 kilométerre egy 2-300 éves, kellemesen rusztikus udvarház állt, ennek udvarán és előterében táborozott le a Merida karaván: a szervizkocsik a tesztbringákkal, illetve a konyhásnénik a kolbászsütő standdal. Ide azonban még el is kellett jutni valahogyan, és a majorsághoz vezető földút már adott némi ízelítőt a terep jellegéből. A földből éles kövek bújtak elő egyre nagyobb mennyiségben, továbbá két helyen kellett átkelnünk egy hatalmas lapos kövekkel borított patakmedren, melyben szerencsére víz éppen nem volt. A tesztközponthoz közeledve világossá vált: egy valóságos kőtenger kellős közepén járunk. A terítéken ma a következő felhasználási területeket lefedő tesztmodellek szerepeltek: XC, maraton, AM és ciklokrossz. Később kiderült, hogy a kijelölt tesztpályák leginkább az AM stílusnak kedveztek, legkevésbé pedig a ciklokrossznak.